toggle menu

Alvin És A Mókusok - A végén majd meghajlunk



Eljött a perc
Robbanj, ha félsz
Ha kihűl a láng
Meghal a fény...

Legalább ne hazudj
Hogy nem félsz itt maradni
Karót faragni, torkot harapni
Védeni a puszta testeddel
Nem haragszom, Menj, ha menned kell!

Vissza a szemétdombra
Vésd rugós késsel a homlokodba
Csak meg ne ijeszd a sérült gyermeket
Ami benned él, csak túl ostoba!

A kordon és megint ugyanaz a szöveg
Ha fut a nyomorék, röhög a tömeg
Véres a hús és túl sok a köret
Inkább állj odébb öreg!

Félre tettek!
Azok a tetvek, észre se vettek
Mosolyogva mindent elvettek!
Elvileg, ha úgy szerettek
Mondd, miért nevettek?
Eljött a perc
Robbanj, ha félsz
Kihűlt a láng
Meghalt a fény...

Legalább ne hazudj
Hogy nem félsz álmodozni
Fegyvercső ellen lázadozni
Hát bazd meg! Te vagy megszorulva?!
Ha szíven szúrtak, hát szüless újra!

Egy bólogatónak az életébe
A félelmeid szégyenében
Konzerv élet a nép nevében
A pusztítás hevében

Ha az ország óvna, szép is lenne
De csak köpköd felém széllel szemben
Hát ez került harminc évembe?!
A kurva életbe!

Nem vagyok több egy "undorító"-nál
Ezután te mit szólnál?!
A cél él még!

Csak félsz!
Attól, amit a véredben találsz
Meglátják, mennyit érsz!
Mondd, mit veszíthetsz már?
Hiszen mindent elbasztunk rég!
Mielőtt végigfolytanád
Sok százezrek szívét
Csak tapsoljál, talán
A végén majd meghajlunk!
Mert nálunk ez így szokás!
Mert így nevelt anyám
És hitt benne, hogy az ember jó
És vannak még csodák!

Ma már tudom, hogy tévedett!
De minden ember más
Hogy élnél ma, ha tudnád
Hogy holnap vége és nem lesz folytatás?

Isten áldjon
Hogy jobban fájjon!
Rémálmunkból
Áldás szálljon rád!