Volt már valakinek olyan érzése néha
Hogy az élet egy tetemes-beteges tréfa?
Hadd mondjam el az én viccem itt közöttetek:
(csak bírjátok ki, hogy ne röhögjetek.)
Amikor nem otthon vagyok
Egy konyhán teszek-veszek, de főleg mosogatok
Hjaj! Tudom mit gondoltok egészen: „Szegényke
Hát ahhoz sok ész kell!” Biztosan lenéztek
Nem vagyok beképzelt, de nélkülem nem lenne személyzet
Mindjárt megértеd, nem az a nehéz, amit ti hisztek nеhéznek
Jaj, szegény pincérek, övéké minden babér
Úgy illegetik magukat, csak tudnám mi a szarér’?!
Engem elhagyatnak nap, mint nap mindenek
Hol az istenem? Nincsen, kiben bízzak!
Ezer acél szörnyeteg torkában fekete tejbegríz
És csak hideg víz van
„Tegyed ide-oda, nem ide, amoda tegyed!
Gyere, gyere ide-oda ne baszakodj már, mert odamegyek!
Nem ez a lila, amaz a lila hát hol a szemed
Második emelet, látod? Kerek! Ebből 170-et!”
Mivan, mivan, mivan, mivan, mivan?
Azám, lazán, csak egy csípő ficam
Bárcsak lennék végre szublimált
Úgy elpárolognék már a gőzelszívón át...
De ha itt van Ő, kisimul a dolgok össze-visszasága
Ó, ha izzad Ő, az a szagok végső igazsága
Ezért van, ha Ő lebben a folyosón csendben
Be-be-beleremegek a sz-sz-szerelembe!
Én-én-én-én! A teáskanna letört füle!
Ő-ő-ő-ő! A cukrászlányok füle-müle!
Én, meg Ő, én meg Ő meg Ő meg én
Mint, a tészta meg a szűrőedény
Én-én-én-én! A teáskanna letört füle!
Ő-ő-ő-ő! A cukrászlányok füle-müle!
Én, meg Ő, én meg Ő meg Ő meg én
Félek, sose lesz Ő enyém
Sss… Fel ne ébressz!
Most érek a hajad erdejéhez
Ahogy a homlokod szelíden ráncolod
Leereszkedek a sáncokon
Jé, éppen lemegy a Nap
Hajnal hasad a szemed alatt
Könnyed a harmat gyöngye, játszi
Fényén át minden nagyobbnak látszik
Váó, gurul egy másik
Gördülök én is vele a szádig
Cuppogó nyáladban nyúlok, nézd:
Kuncog a csuprokban cukros méz
Leheleted nyugalom-fuvalom
Elolvadnék nyelveden csupaszon
Kacajod ezer vad tamburin
Melled puding trambulin
Várj… Ki ez a sejtelmes árnyék?
Váó, kié ez a termetes ágyék?
Mi? Mit keres itt a menedzser?!
Hé! Hé! El a mocskos kezekkel!
Te kéjelgő, bűzölgő, hájas altáj
Te izzadt bűnöktől hemzsegő kaptár!
Ütnék, de a kövér menedzser
Ösztövér belekkel, körbe tekercsel
Futnék, lóhalálban
De futószalag parazsán nyújtófa a lábam
Üvöltenék, teljes erővel
De valaki az agyamban matat habverővel!
Asszem az tény és való: ez a legszarabb meló
Én meg egy gyáva seggnyaló
Tőled csak egyetlen mosatlan szó, lett volna jó
A boldogsághó’
Legalább az kicsit vigasztaló, hogy ezt elmosni, óh
Többet se kő’!
Lássuk, mit mondnak ők
A kint levő gerincvelő-nyelő cincegők?!
Egy kis figyelmet kérek a porondon
Vagy esküszöm, elvágom a torkom!
Átkergetnétek világot a végbeleteken
Engem elégetnek kék vegyszerek még elevenen!
Rálesnétek még egy kuglófra?
Nekem plusz három óra túlóra!
És a lány, akit szeretek
Másnak vitted a lúdláb szeletet?!
Ezúton üzenem teneked:
Tudom, hogy megbaszott az egész emelet!
Ez a törött csészealj majd elröpít engem
Arra a csillagra, ahol észreveszik a lelkem!
Nem tartozom közétek! És ezért kell elvesznem!
Én az utolsó tiszta fény voltam köztetek a szennyben!
A nagy sikerre való tekintettel
A menedzser óhajára
Minden kedden felrontok
Az étterem színpadára
Nem kímélek senkit!
Legyen az nő, vagy még gyerek
Leordítom valamennyit
Zeng az egész vendégsereg!
Én vagyok a legnagyobb műsorszám a szálláson...
Imádom az állásom!
Hogy az élet egy tetemes-beteges tréfa?
Hadd mondjam el az én viccem itt közöttetek:
(csak bírjátok ki, hogy ne röhögjetek.)
Amikor nem otthon vagyok
Egy konyhán teszek-veszek, de főleg mosogatok
Hjaj! Tudom mit gondoltok egészen: „Szegényke
Hát ahhoz sok ész kell!” Biztosan lenéztek
Nem vagyok beképzelt, de nélkülem nem lenne személyzet
Mindjárt megértеd, nem az a nehéz, amit ti hisztek nеhéznek
Jaj, szegény pincérek, övéké minden babér
Úgy illegetik magukat, csak tudnám mi a szarér’?!
Engem elhagyatnak nap, mint nap mindenek
Hol az istenem? Nincsen, kiben bízzak!
Ezer acél szörnyeteg torkában fekete tejbegríz
És csak hideg víz van
„Tegyed ide-oda, nem ide, amoda tegyed!
Gyere, gyere ide-oda ne baszakodj már, mert odamegyek!
Nem ez a lila, amaz a lila hát hol a szemed
Második emelet, látod? Kerek! Ebből 170-et!”
Mivan, mivan, mivan, mivan, mivan?
Azám, lazán, csak egy csípő ficam
Bárcsak lennék végre szublimált
Úgy elpárolognék már a gőzelszívón át...
De ha itt van Ő, kisimul a dolgok össze-visszasága
Ó, ha izzad Ő, az a szagok végső igazsága
Ezért van, ha Ő lebben a folyosón csendben
Be-be-beleremegek a sz-sz-szerelembe!
Én-én-én-én! A teáskanna letört füle!
Ő-ő-ő-ő! A cukrászlányok füle-müle!
Én, meg Ő, én meg Ő meg Ő meg én
Mint, a tészta meg a szűrőedény
Én-én-én-én! A teáskanna letört füle!
Ő-ő-ő-ő! A cukrászlányok füle-müle!
Én, meg Ő, én meg Ő meg Ő meg én
Félek, sose lesz Ő enyém
Sss… Fel ne ébressz!
Most érek a hajad erdejéhez
Ahogy a homlokod szelíden ráncolod
Leereszkedek a sáncokon
Jé, éppen lemegy a Nap
Hajnal hasad a szemed alatt
Könnyed a harmat gyöngye, játszi
Fényén át minden nagyobbnak látszik
Váó, gurul egy másik
Gördülök én is vele a szádig
Cuppogó nyáladban nyúlok, nézd:
Kuncog a csuprokban cukros méz
Leheleted nyugalom-fuvalom
Elolvadnék nyelveden csupaszon
Kacajod ezer vad tamburin
Melled puding trambulin
Várj… Ki ez a sejtelmes árnyék?
Váó, kié ez a termetes ágyék?
Mi? Mit keres itt a menedzser?!
Hé! Hé! El a mocskos kezekkel!
Te kéjelgő, bűzölgő, hájas altáj
Te izzadt bűnöktől hemzsegő kaptár!
Ütnék, de a kövér menedzser
Ösztövér belekkel, körbe tekercsel
Futnék, lóhalálban
De futószalag parazsán nyújtófa a lábam
Üvöltenék, teljes erővel
De valaki az agyamban matat habverővel!
Asszem az tény és való: ez a legszarabb meló
Én meg egy gyáva seggnyaló
Tőled csak egyetlen mosatlan szó, lett volna jó
A boldogsághó’
Legalább az kicsit vigasztaló, hogy ezt elmosni, óh
Többet se kő’!
Lássuk, mit mondnak ők
A kint levő gerincvelő-nyelő cincegők?!
Egy kis figyelmet kérek a porondon
Vagy esküszöm, elvágom a torkom!
Átkergetnétek világot a végbeleteken
Engem elégetnek kék vegyszerek még elevenen!
Rálesnétek még egy kuglófra?
Nekem plusz három óra túlóra!
És a lány, akit szeretek
Másnak vitted a lúdláb szeletet?!
Ezúton üzenem teneked:
Tudom, hogy megbaszott az egész emelet!
Ez a törött csészealj majd elröpít engem
Arra a csillagra, ahol észreveszik a lelkem!
Nem tartozom közétek! És ezért kell elvesznem!
Én az utolsó tiszta fény voltam köztetek a szennyben!
A nagy sikerre való tekintettel
A menedzser óhajára
Minden kedden felrontok
Az étterem színpadára
Nem kímélek senkit!
Legyen az nő, vagy még gyerek
Leordítom valamennyit
Zeng az egész vendégsereg!
Én vagyok a legnagyobb műsorszám a szálláson...
Imádom az állásom!
![Ladii Rose - 2 Red Bones (Official Audio) [from 2 Red Bones EP]](https://img.youlistener.com/upl2/public/681/df9/0b6/GsuxJJcD3V0.jpg)
Comments